HIDEGFRONTTAL NEHEZíTETT CSALÁDI BULI

Ma részt vettem életem első családi buliján, az Artis étterembe mentünk, ha mentek, vigyetek füldugót, mert nagyon hangos a zene és jól öltözzetek fel, mert kicsit hidegre állították a légkondit. Amúgy majdnem végigbírtam alvással, de aztán gondoltam feldobom a hangulatot, és felkeltem. Apa először kivitt tologatni az utcára, de akkor szél volt, hogy jól megijedt, és visszavitt hamar. Ott aztán kicsit még tettem-vettem, fanyarogtam, mire anya végre kivett a kocsiból és nézelődhettem egyet. Persze mindenki rögtön rám figyelt, az már nem tetszett annyira, miért nem lehet csak úgy csendben hagyni engem nézelődni.
Hazaindultunk, és otthon jól kivágtam a balhét, hiába kaptam enni, nem voltam hajlandó elaludni, sőt szinte végigbömböltem a következő etetésig az időt. Ezúton kérek elnézést az érintettektől, de mintha a kisördög bújt volna belém olyan érzés volt, muszáj volt üvölteni, teljesen kisírtam a szememet. Aztán kaptam megint enni, és azóta alszom, anyáék most biztos rettegnek, nehogy kialudjam magam az éjszaka előtt. Most már tényleg mennem kell, hamarosan fürdünk, és azt nagyon szeretem, majd egyszer leírom, micsoda jó kis móka az.
Ja, és kameraszemű nagypapának üzenem, hogy a felvételeket mihamarabb szeretném látni, nem akarok úgy járni, mint anyu kedvenc uncsitesója, akinek a ballagási képei sose készültek el. Szóval vágva, feliratozva, jelenetekre szedve kérem az asztalomra, legkésőbb hétfő estig.