Az elmúlt 10-12 napban nagyon sok mindent tanultam. Megkóstoltam az almalevet, nem rossz, de azért még nem kérek belőle sokat, ettem kanálból, bár azt hiszem ezt anya másként fogalmazná meg, valahogy így: "nem nagyon eszik még kanálból". Megvolt az első karácsonyom, szuper volt, egy csomó helyen voltunk, sokat láttam a nagyszüleimet és meglátogattuk az unokatesómékat is. Azért a nap végére jól elfáradtam mindig.
Kiolvastam végre az első könyvemet, a címe: Agyelmélet és filozófia. Jó kis könyv, ajánlhatom, bár a vége kicsit unalmas volt, elcsépelt marhaságok. Most egy másik könyvet olvasok, ennek puhábbak és zörgősebbek a lapjai, sok színes kép van benne, összesen nyolc oldal és sokkal finomabb mint a másik.
Imádok ülni, bár még nem igazán tudok, ezért mindig kell valaki, aki megtart, hogy ne dőljek az arcomra, vagy oldalra. Nem szeretem, amikor hátrafelé visszalendülök, mert akkor megrázkódik a fejem, és az nem jó érzés, ti is kipróbálhatjátok, üljetek fel függőlegesen, majd vessétek hanyatt magatokat kb. 45 fokos szögig egy nagy párnára. Puha, meg minden, de azért nem esik jól.
Imádok továbbá hason lenni, és anya kezdi megszokni, hogy ilyenkor nagyokat bukok, és már nem kap fel rögtön csak szorgosan törölgeti utánam a hányásokat. Mondjuk, amikor tegnap ettem a tápszer után tejpépet - kanállal! - akkor utána szinte nem is buktam. Szóval hason lenni azért jó, mert tudok mozogni, igaz még csak hátrafelé meg esetleg oldalra forogva, de egyet már sikerült előre is csusszanom, nem tudom hogyan csináltam, azóta se sikerült újra. Sikongatok nagyokat, mert annyira tetszik, hogy helyet változtatok végre, na meg az is tetszik, hogy tudok sikongatni.
Hm, mi is történt még? Kaptam egy csomó játékot. Amiket anya kimosott, azokat már ki is próbáltam, meg láttam egy csomó karácsonyfát, ami valójában kivilágított fenyőfa, a legjobban a tinnyei nagypapa villódzó fája tetszett, azt nagyon jó volt nézni. Egy csomót ültem apa nyakában, néha anyáéban is, de ő nem szereti, ha tépem a haját, ráadásul szemüvege sincs, amibe kapaszkodhatok, így apa nyakában jobb lenni. Ákos egyszer átpelenkázott, egész ügyes volt, jól letörölte a kakit a fenekemről, és tett rám tiszta pelenkát, kell is gyakorolnia, mert júniustól saját luluja lesz.