Kibújt a harmadik fogam! Még épp csak az éle látszik, de már szerencsére egyre kevésbé érzem, viszont a popsim és az arcom csúnyán kipirosodott, állítólag most kimarja a nyálam a bőrömet. Anyáék kenegetik mindenfélével, ha épp hagyom.

Apa megtanított arra, hogy ha folyamatosan hangot adok ki, miközben rázkódom a babakocsiban vagy ő rázogat a kezében, akkor viccesen darabos lesz a hangom, ezen sokat szórakozunk mostanában.

Már háromszor is felpattantam úgy állásba, hogy nem kapaszkodtam semmi stabil dologba, csak mondjuk a kezemben volt a nagy kutyusom vagy ma reggel az úszógumim. Anya szerint heteken belül járni fogok, de szerintem nincs igaza, én rögtön rohanni fogok azt tervezem. Nekik se legyen könnyű, ha már nekem ki kell növesztenem a fogaimat, na meg egyáltalán, hát mit gondolnak, az élet nem habostorta!

Holnap utazunk Bécsbe, most három hetet maradunk, legalábbis ez a terv, mert gondolom, hogy ha anya barátnője, az Adrienn megint szülne, akkor megint előbb jövünk haza. Benedekről azt hallottam, hogy nagyon jó az étvágya, és szeret aludni, de néha nézelődni is. Mikor visszajövünk akkor már olyan nagy lesz, hogy meg is látogathatom. Majd jól megrágcsálom a kezét, remélem ő is örülni fog neki.

Végre én is ehetek olyan ételeket, amiket eddig csak apáék ettek. Tegnap kaptam egy saját zsömlét, és azt rágcsálhattam a vacsorához. Sajnos mintegy fél óra alatt csak eláztatni tudtam, és icipici morzsákat ettem belőle, többre nem futotta, de már így is nagyon boldog voltam. Aztán megpróbáltam szerezni anya paradicsomjából, de nem sikerült. Anya irigy.

Most megyek, még be kell vásárolnom, aztán jön megint a pakolás! Minden jót nektek, igyekszem hamarosan jelentkezni, addig is a gyerekek rosszalkodjanak sokat, puszi, Lulu