Ma elráncigáltam anyuékat az okmányirodába, és csináltattam magamnak útlevelet. Egész jól sikerült a fotó, és két évig utazhatok majd ezzel az útlevéllel, 10 nap múlva megyek be érte. Mindenki el volt ájulva tőlem, nem mondom csinos is voltam, fehér kord kertésznadrágban voltam, fehér kardigánban és a nyakamban egy csinos kis csíkos kendő volt.
Lakik az egyik szekrényünkben egy kisbaba, aki véletlenül mindig akkor néz kifelé, mikor én befelé és ráadásul mindig mosolyog is rám, nagyon jó fej, beszélgetni is szoktunk.
Egy csomó minden történt velem, amióta nem írtam, ilyenek, hogy: hasról hátra fordultam egy párszor; budakeszin aludtam megint és találkoztam a másodunokatesóimmal és a bendéimmel, és fürdés helyett óriási balhét csaptam; járókában játszom egy csomót, még nem biztos, hogy szeretni fogom, de egyelőre jól megvagyok benne; nagyon jól tudom már egyenesen tartani a fejem és néha fel akarnék ülni, de még nem tudok, pedig úgy minden máshogy nézne ki; szombaton anya valami fura ízűt akart itatni velem tej helyett, de én kiszúrtam és kiköptem; azt hiszem azért valamit még mindig belekevernek a tejembe, de most már kezdek megbarátkozni az ízével; nagyon büdöseket kakilok; sokat mosolygok és bohóckodok anyáékkal.
ezercsók
Luló