Egy fürdés tehát úgy néz ki, hogy levetkőztetnek, és össze-vissza ragacsoznak valami olajos dologgal, meg a nyakamat is, meg a fülem mögött is, és mondanom se kell még a köldökömbe is beletörölgetnek ezzel a ragaccsal. Aztán van, hogy rátesznek tök meztelenül, de még koszosan egy lapos dobozra, és akkor általában kapálóznom kell, mert kicsi lelógok róla, elég bizonytalan érzés. Akkor általában mondanak egy számot, én még csak háromig tudok számolni, de ők nagyobbakat mondanak háromnál. Aztán végre bekerülök a vízbe, először csak a lábamat mártják bele, és ha túl meleg, akkor rögtön sírnom kell. De mostanában már egész jól eltalálják, hogy hogyan szeretem. Akkor a vízben mindenemet bevizezik, kezdve a fejemmel, igen, bizony a hajam is tiszta víz lesz, aztán az arcomat is lemosogatják, meg mindenemet szépen sorban, apa még hasra is szokott fordítani, ilyenkor azért tartom magam térddel, és nagyon kapaszkodok a kezébe, mert egyszer belemerült az arcom is a vízbe és hiába kapálóztam, apa csak büszkén nézte, hogy milyen ügyesen úszik ez a gyerek, és mire észrevette, hogy az arcom is belelóg, addigra már köhögnöm kellett, annyi víz ment az orromba. Azóta jobban vigyázok, kapaszkodok rendesen, nehogy megint alámerítsenek. Akkor először beleraknak egy ilyen nagy puha pelusba, és még egy törölközőbe is, és akkor letesznek vissza a pelenkázóra, és nézegetnek és mondogatják, hogy "jaj, milyen szép ez a gyerek!", és én meg akkor már csak remélni tudom, hogy valami csinos ruhát választottak nekem ki, mert abban kell lennem egy egész napig, hacsak nem sikerül összehányni, összepisilni vagy összekakilni annyira, hogy le kelljen cserélni soron kívül. De aztán már nem aggódom a ruha miatt, hanem inkább elkezdek ordibálni, hogy észrevegyék végre, hogy még mindig nem kaptam enni. Akkor gyorsan adnak enni is, és akkor annyira de annyira fáradt vagyok már, hogy muszáj csukott szemmel enni, és a végén a számat meg viszont nem tudom becsukni, és akkor kicsit még járkálnak velem, aztán vissza végre a szobámba, és mehetek aludni a szuper hálózsákomban.
Most megint már mennem kell, de majd jövök és mesélek, mert voltam megint budakeszin, és egy csomó minden történt, és fájt a fogínyem is, de most már jobban vagyok. Ja, és lesznek fotók is.
CSóklulu