Apuék szeme alatt akkorára nőttek a fekete karikák, hogy úgy döntöttem szüneteltetem a hajnali egyórás játék-szekciókat. Pedig mindig nagyon izgi volt, hogy 4 óra körül hány perc alatt robog be apa apró szemekkel, sóhajtozva és próbál visszaaltatni, egész addig, amíg rá nem jön, hogy nincs semmi bajom, csak hagyni kell játszani az ágyamban. Szóval ma rendes voltam és aludtam, de úgy rémlik, hogy ma éjjel 1 körül Rézi műsorozott, anya le is vitte sétálni, azt hiszem hasmenése volt.

Egyébként jól vagyok, továbbra is gyakorlok, hogy ha nagy leszek kútmentő lehessek, már nagyon hangosan tudok lekiabálni a képzeletbeli kútba. Egy csomót eszem kanálból, almapürét is kaptam ma, de attól még nagyon fintorogni kellett, pedig anya azt állította, hogy az finom, meg is ette a maradékot, alig bírtam végignézni, fúj. De a tejpépek ízlenek, van a sima meg a vaníliás, és ezeket szokta anya keverni almalével, úgy még egész elviselhető nekem ez az új íz.

Ma anya hasán villamosoztam is, de csak egy megállót, mert a szigetre mentünk csak ki, a Rézit megfuttatni. Jópofa volt, már annyira megszoktam a kenguruzást, hogy hangosan kurjongatok és dumálok közben, anya pedig ott röhögcsél a fejem felett.

Majdnem elfelejtettem, hogy újabb bloggerbabát nézegethettek, Csermely Móci is feljegyzi ide napjait, az apukája segített nekem megszületni, ők régóta jó barátok a nagypapámmal. Nézzétek csak meg milyen szép, nagy szemei vannak: csermelymoric.blogspot.com

Csók mindenkinek

Lulu