Irány a Bambi! - mondta anya és úgy is lett. Én ugyan ekkor még aludtam, de mire felébredtem már valóban a Bambi teraszán ücsörögtünk, ó, mintha csak tegnap lett volna, hogy anya hasában nap mint nap letotyogtam vele a bambiba és különböző emberekkel, de főleg apával és a rézivel ott iszogattunk és beszélgettünk. Szóval hivatalosan is itt a tavasz, megnyitott a bambi-terasz. Megvan a régi - bambiba nem illően - udvarias pincérfiú, és van egy új pincérlány is, a többi műszakokról a hét további felében számolok majd be.
Amúgy itthon áll a bál, mert a Rézi összeszedett valami bolhát, a nagypapa el is rohant vele, hogy megfürdessék és meggyógyítsák, mert folyton vakarózott szegényke. És a Rézi ki lett tiltva tegnap a nappaliból, ma már csak a szőnyegről, pedig már nem is vakarózik. Az is van még, hogy anya arca megint gondterhelt, és folyton listákat írogat dolgokról, amiket meg kell vásárolni vagy be kell pakolni. Nem tudom minek annyi mindent magunkkal vinni bécsbe, mikor nekem elég lenne anya meg apa is.
Ma feljött a tinnyei nagyi és nagypapa is délután, és annyira jól éreztem magam, hogy aztán már nem is akartam aludni, így fél háromtól fél nyolcig ébren voltam, ennyit még sose volt egyszerre nyitva a szemem. Apa persze megint kész volt, mert anya ma szabadnapos volt, kétszer is elment itthonról, de szerencsére mindig visszajött, figyeltem nagyon. Apával egyébként jobb a földön játszani, mert ő fekve is magasabb, jobban lehet rá mászni. Ma azt gyakoroltam, hogy felállok kapaszkodva és aztán lehuppanok a fenekemre. Kicsit még messziről engedem el magam, és elég nagyokat huppanok, de anya szerint így biztosan remek snowboardos lesz belőlem. Na most már megyek aludni, és ne felejtsétek el megnézni ezt a két videót, amit a kameraszemű nagypapám készített rólam és Réziről, akivel tegnap a Margit-szigeten sétáltunk.