hétfő, február 26, 2007

"Kedves Lili,
köszönöm, hogy anyukáddal menedéket nyújtottatok nekem és anyukámnak. Már azt hittem egész nap a kék overallos bácsikat kell néznem, ahogy sürgölődnek a lakásban. Sajnos kint nagyon rossz idő volt, és asszem anyának nem lett jó kedve attól, hogy hóesésben kell átbuszoznunk hozzátok, de valahogy túléltük. Egyszer ugyan felébredtem, amint nagyon gyorsan, nagyon csúnya szavakat sziszegett a szájával a tovarohanó hetes busz felé, és törölgette a babakocsiról meg a kabátjáról a piszkos tócsalevet. De amúgy, mikor hozzátok értünk és láttam mennyi játék van ott szanaszét, hát rögtön nagy mászásba kezdtem. Aztán ha jól emlékszem egyszerre álmosodtunk el, téged anyukád letett a kiságyba, nekem meg kihozta a mózeskosaradat, megágyazott benne a báránybőrrel és letettek oda, mert anyán elszenderedtem. Ott aludtam a nappalitokban, míg anyáink megebédeltek, aztán meg ettünk megint egyszerre, és aztán még kicsit tudtunk játszani. Szóval jól éreztem nálatok magam, majd jövök máskor is.
Otthon meg minden szanaszét hevert, a kék overallos bácsikat néztem egy darabig a komódról, ami most a szoba közepén volt, aztán játszottam és végül abban a nagy összevisszaságban még aludni is letettek én meg aludtam egy jót megint, mert fáradt voltam. Mire megint felébredtem, a bácsik sehol, anyáék takarítottak, én meg azt a fehér dobozt nézegettem a nappali falán, ami eddig nem volt ott."

A hétvégém is szuper volt, szombaton átjött Lili a szüleivel, de Lilit csak a székében tudtam kicsit megfogdosni, mert amúgy aludt és a szülei ezért nem akarták elővenni vendégeskedni. Vasárnap meg anyáék elvittek engem és rézit egy étterembe, ahol nagyon sokan voltak egy nagyon kis szobában, és mindenki örült nekem és mindenki tudta a nevem és én nagyon jól szórakoztam, amíg el nem álmosodtam, de akkor apa kivitt sétálni a babakocsiban és utána még a nagyiéknál mászkáltam egy csomót a földön, aztán szépen hazajöttünk.

Ma este sikerült a járókában is felállnom. FElkapaszkodtam a hálón, aztán láttam, hogy a korláton jobb fogás esne, de nem mertem teljesen elengedni a hálót, így aztán szájjal megkapaszkodtam a korláton, aztán gyorsan kézzel is ráfogtam és már álltam is. Aztán hirtelen fenékre pottyantam, majd zsuppsz hanyattdőltem és rövid bömbölésbe kezdtem. De azóta már fürödtem, ettem, sírtam kicsit és el is aludtam, jóéjt nektek is!

1 Comments:

At 20:33, Anonymous Névtelen said...

Kedves Blanka!
Köszönöm, hogy meglátogattál, és nagyon jó volt kicsit játszani veled. Gyertek máskor is.
puszi
Lili

 

Megjegyzés küldése

<< Home