Tegnap délután alighogy elaludtam az ülésemben, amiben autózni szoktam, hirtelen egy nagy rumli közepén találtam magam. Egy fura helyen voltunk, nagy, színes állatok voltak a falra festve és volt pár kisgyerek rajtam kívül, de a többségük ordított. Én egy darabig incselkedtem apával, mosolyogtam neki meg minden, nehogy ne legyen kedve este megfürdetni, de aztán annyira sírtak ezek, hogy majdnem nekem is kellett sírni. Már görbült lefelé a szám, de szerencsére akkor meg anya kivett az ülésből, és ráfektettek valami csíkos dologra, és egy néni azt mondta, hogy 59 centi vagyok. De később anyáék megmérték otthon, hogy mettől meddig érek a pelenkázón, és 60-61 centire mértek. Anyának lett igaza, mert nem hitte el, hogy csak 2 centit nőttem. Aztán bementünk egy kisebb helységbe, ahol egy kicsit ismerős hangot hallottam, és meg is néztem, hogy ki az, rögtön eszembe jutott, hogy ki volt, mert még régen fiatalabb koromban, mikor ezt a nénit lekakiltam anyuék röhögtek velem, amíg a néni kiment a blúzát lemosni. Na, mindegy is, szóval ott bent anya elkezdett levetkőztetni, és akkor meg mosolyognom kellett, mert azt hittem fürdeni fogok és aztán kapok végre enni is. De sajnos nem, a néni nyomogatott, meg beledugott valamit a számba, és a végén még meg is csípte a combomat, ez annyira fájt, hogy muszáj volt kicsit ordítanom, de aztán hamar abbahagytam, mert anya puszilgatott meg simogatott és akkor már hamar mentünk is haza.
Ma meg itt volt a nagyi, meg jött anya barátnője, az Adrienn is, ők szórakoztattak délelőtt, meg sétálni is jöttek, sőt a nagyi olajozott be fürdés előtt, meg adott enni is, amíg anya sürgött forgott a lakásban egy nagyon hangos, nagyon nagy, zöld csörgőt húzva maga után.
Van itt valami, amit nem értek. Mert ugye én a pelenkába kakilok, és akkor azt mindig kicserélik, és akkor lehet megint kakilni az újba, a régit meg kidobják egy nagy ládába. Na, de kérem, itt van a nővérem a Rézi, aki a parkban szokott kakilni, és nem pelenkába, hanem csak úgy a fűbe, és anyáék mindig egy papírzacskóba beleteszik a Rézi kakiját és még ott lent az utcán kidobják egy ládába. Vajon miért tartják meg az én kakimat és a Réziét miért nem? Szerintem, ha ezt a rejtélyt sikerül megfejtenem, akkor sokmindent megértek majd.
Annyira jó étvágyam van mostanában, hogy már második napja csak ötször kértem enni, és volt, hogy 190 mili tejecskét megittam egyszerre. Azt hiszem, hogy már több vagyok mint 5 kiló, és ez azt jelenti, hogy lehet velem súlyzózni, főleg büfiztetés közben.
Most megyek, mert ezeket már lefekvés után írom, nem akarom, hogy anya észrevegye és mérges legyen, amiért még nem alszom.

7:00: Még mindig alszom. Pedig már nagyon, de nagyon régen elaludtam. Csak apa annyira fáradtnak tűnt, hogy gondoltam kicsit be kéne már pótolnia a sok kihagyott éjszakát. Végülis megtanított pókerezni, cserébe én meg hagyom ma aludni.

Ezek a képek ma délután készültek játék közben. A minőségért elnézést kérek, anya nem tud fényképezni...

Láthatjátok rajta a barátaimat, a méhecskét, a virágot és a húsevőt. Be kell vallanom, hogy kétnapi távollét után, tegnap este, mikor anya odarakta nekem őket, alig ismertem meg őket. Nagyon ismerősek voltak ugyan, de sokáig törtem a fejem, hogy kik is ők, aztán megmozdítottam őket a karommal és beugrott minden. De ők nem sértődtek meg, jó fejek, nem?

Csak úgy mondom, hogy ma délben kisebb rejtélyt tártam a szüleim elé, ugyanis, amikor apa hason az ágyban hagyott, akkor gyorsan megfordultam, így mire visszajött megnézni, már háton feküdtem. Azóta is törik a fejüket, hogy hogy csináltam, én meg persze juszt se mondom el nekik.

Hason fekve nézelődök kicsit:

Egy fürdés tehát úgy néz ki, hogy levetkőztetnek, és össze-vissza ragacsoznak valami olajos dologgal, meg a nyakamat is, meg a fülem mögött is, és mondanom se kell még a köldökömbe is beletörölgetnek ezzel a ragaccsal. Aztán van, hogy rátesznek tök meztelenül, de még koszosan egy lapos dobozra, és akkor általában kapálóznom kell, mert kicsi lelógok róla, elég bizonytalan érzés. Akkor általában mondanak egy számot, én még csak háromig tudok számolni, de ők nagyobbakat mondanak háromnál. Aztán végre bekerülök a vízbe, először csak a lábamat mártják bele, és ha túl meleg, akkor rögtön sírnom kell. De mostanában már egész jól eltalálják, hogy hogyan szeretem. Akkor a vízben mindenemet bevizezik, kezdve a fejemmel, igen, bizony a hajam is tiszta víz lesz, aztán az arcomat is lemosogatják, meg mindenemet szépen sorban, apa még hasra is szokott fordítani, ilyenkor azért tartom magam térddel, és nagyon kapaszkodok a kezébe, mert egyszer belemerült az arcom is a vízbe és hiába kapálóztam, apa csak büszkén nézte, hogy milyen ügyesen úszik ez a gyerek, és mire észrevette, hogy az arcom is belelóg, addigra már köhögnöm kellett, annyi víz ment az orromba. Azóta jobban vigyázok, kapaszkodok rendesen, nehogy megint alámerítsenek. Akkor először beleraknak egy ilyen nagy puha pelusba, és még egy törölközőbe is, és akkor letesznek vissza a pelenkázóra, és nézegetnek és mondogatják, hogy "jaj, milyen szép ez a gyerek!", és én meg akkor már csak remélni tudom, hogy valami csinos ruhát választottak nekem ki, mert abban kell lennem egy egész napig, hacsak nem sikerül összehányni, összepisilni vagy összekakilni annyira, hogy le kelljen cserélni soron kívül. De aztán már nem aggódom a ruha miatt, hanem inkább elkezdek ordibálni, hogy észrevegyék végre, hogy még mindig nem kaptam enni. Akkor gyorsan adnak enni is, és akkor annyira de annyira fáradt vagyok már, hogy muszáj csukott szemmel enni, és a végén a számat meg viszont nem tudom becsukni, és akkor kicsit még járkálnak velem, aztán vissza végre a szobámba, és mehetek aludni a szuper hálózsákomban.
Most megint már mennem kell, de majd jövök és mesélek, mert voltam megint budakeszin, és egy csomó minden történt, és fájt a fogínyem is, de most már jobban vagyok. Ja, és lesznek fotók is.
CSóklulu

Annyian reklamáltatok, hogy muszáj volt megkérnem anyát, most már engedjen megint gépközelbe. Nagyon elfoglalt vagyok még mindig. Mindent mindig megnézek, és már egész sokat játszom is evés után, van sok barátom, és tegnap rájöttem, hogy hogyan tudom mozgatni méhecske-virág-húsevő állványomat a kezemmel, nagyon örültem neki. Anya is örült, mert vagy félórát elvoltam magamban, amíg ezen vigyorogtam, ő meg tudott reggelizni, meg rendet rakni a konyhában addig. Sokat vagyunk kettesben, csípem a buráját, vicceseket énekel nekem, mindig mosolyognom kell, ha rákezdi.

Egy csomót utazgattam az elmúlt héten. Voltam kint a teniszes nagypapáéknál, Tinnyén, a nagypapa körbevitt a birtokon, elmondott néhány tenisz-szabályt és megmutatta a teniszütőmet. A jövő hétig az adogatást kell gyakorolnom. Bár tudnám, hogy mi az. Aztán voltam Budakeszin a kameraszemű nagypapáéknál. Rézivel és anyával együtt ott is aludtunk egy nagyot, bár anya azt hiszem hajnalban nem sokat aludt, mert én elég hangosan nyögök kakilás közben, és mivel mellettem volt az ágya, gondolom ezeket mind hallotta. Nem baj, majd megedződik. Voltunk az erdőben sétálni, és ott annyira friss a levegő, hogy egészen elfáradtam tőle, aznap fürdés után egy nyikkanás nélkül elaludtam és majdnem ötig aludtam is. Szerintem tök jó fej vagyok.

Viszont kiderült, hogy igazából nem is Lulunak hívnak, hanem Blankának. Anya mondta. És azt is mondta, hogy mostantól próbál így is szólítani, nehogy aztán ne hallgassak a hivatalos nevemre. Nem értem egészen mire jó ez az egész ilyen név, olyan név dolog, nekem pont megfelel a Lulu.

Most megyek, tudjátok megint jön a fürdés, és folyton megígérem, hogy majd erről bővebben írok, egyszer be is tartom, és akkor talán megmutatom milyen szép is vagyok frissen mosakodva, a kapucnis törölközőmben.
Még annyit, hogy holnap leszek 8 hetes!!!!! Az elején nem is hittem volna, hogy ilyen hamar ilyen öreg leszek. Azért 8 hét az már nem semmi, ugye?

Mondhatnátok, hogy lusta vagyok, de tudnotok kell, hogy igazából csak nagyon elfoglalt lettem, mióta egy csomót ébren vagyok napközben. Sokmindent látok és hallok, és igyekszem mindent nagyon alaposan megfigyelni. Már sejtem, hogy van kezem és lábam, az öklömet szeretem nézegetni, ilyenkor bandzsítok is, amivel a frászt hozom anyáékra. Aztán a lábamat is szoktam nézegetni, ahogy mozog, asszem van hozzá valami közöm, de még nem tudom pontosan hogyan.
Anyáékat továbbra is fárasztom éjjel, most kétfrontos támadást indítottak az éjszakai etetés ellen, egyrészt próbálják előrébb hozni a fürdést, és az utána való etetést, hogy hátha nem alszom be 40 mili után, és akkor később éhezem meg éjjel, másrészt éjjel ha nyökögök, akkor jönnek ugyan, de nem adnak rögtön enni, hanem csak visszateszik a cumit a számba. Sajnos mire ezt a trükköt észreveszem, addigra gyakran már újra alszom is, így volt, hogy fél ötig is kibírtam evés nélkül. Ja, ráadásul, ha ilyenkor éjjel eszem, mondjuk három körül, akkor utána én hiába vagyok ébren és strapálom magam, mosolygok, dumálok meg minden, ezek húznak vissza aludni, és csak akkor jönnek vissza mikor elfáradok és sírni kezdek. Akkor is csak bebugyolálnak, hogy ne tudjak kalimpálni a kezeimmel és aztán jönnek az álommanók. Felháborító.
Azért nappal rendesek, olyankor most már én is szívesebben vigyorgok és már tudok mindenféle hangot is kiadni, pl. hogy "gőőőőő" meg "űűűűűű" és persze "áááááá", na és a klasszikus "óóóó".
Egy csomó ruhámat kinőttem már, amibe az van írva, hogy 56. Anya a fél fiókot kipakolta és megy minden majd Lilinek, az uncsitesómnak. Remélem ő is majd jópofa foltokat tesz rá, és akkor az ő szülei is folyton átöltöztethetik Lilit.
Amúgy igyekszem megjegyezni mindent, amit hallok, pl tudom, hogy a gázolaj hordónkénti ára esett, mert túlkínálat van a piacon, és emiatt az olajkitermelők csökkenteni fogják a kitermelést, és azt is tudom, hogy jön az ősz, és azt is, hogy minek a rövidítése a VOIP. Most csodálkoztok, igaz? Pedig csak annyi a titkom, hogy evés közben néha a gazdasági rádiót hallgatom, hehe.
Még azt muszáj elmondanom, hogy irtó jó kis buborékokat tudok ám fújkálni, csak azt utálom, mikor a sok nyálam visszafolyik a torkomra. A doktornéni szerint készül az ínyem a fogzásra, az nemtommi, de nem hangzik valami jól. Ja, és azt is mondta a doktornéni, hogy lepedékes a nyelvem, írt fel ecsetelőt rá, hát elég felháborító, hogy csak így pikk-pakk kijelent dolgokat, mikor tudja, hogy én még nem tudok fogat mosni, és folyton visszabukom a sok tejet, amit befalok, naná, hogy lepedékes a nyelvem. Szerencséje, hogy az ecsetelőnek szuper íze van, különben petíciót nyújtanék be a rendelőbe.
Nagy vigyor nektek!

Mondhatnátok, hogy lusta vagyok, de tudnotok kell, hogy igazából csak nagyon elfoglalt lettem, mióta egy csomót ébren vagyok napközben. Sokmindent látok és hallok, és igyekszem mindent nagyon alaposan megfigyelni. Már sejtem, hogy van kezem és lábam, az öklömet szeretem nézegetni, ilyenkor bandzsítok is, amivel a frászt hozom anyáékra. Aztán a lábamat is szoktam nézegetni, ahogy mozog, asszem van hozzá valami közöm, de még nem tudom pontosan hogyan.
Anyáékat továbbra is fárasztom éjjel, most kétfrontos támadást indítottak az éjszakai etetés ellen, egyrészt próbálják előrébb hozni a fürdést, és az utána való etetést, hogy hátha nem alszom be 40 mili után, és akkor később éhezem meg éjjel, másrészt éjjel ha nyökögök, akkor jönnek ugyan, de nem adnak rögtön enni, hanem csak visszateszik a cumit a számba. Sajnos mire ezt a trükköt észreveszem, addigra gyakran már újra alszom is, így volt, hogy fél ötig is kibírtam evés nélkül. Ja, ráadásul, ha ilyenkor éjjel eszem, mondjuk három körül, akkor utána én hiába vagyok ébren és strapálom magam, mosolygok, dumálok meg minden, ezek húznak vissza aludni, és csak akkor jönnek vissza mikor elfáradok és sírni kezdek. Akkor is csak bebugyolálnak, hogy ne tudjak kalimpálni a kezeimmel és aztán jönnek az álommanók. Felháborító.
Azért nappal rendesek, olyankor most már én is szívesebben vigyorgok és már tudok mindenféle hangot is kiadni, pl. hogy "gőőőőő" meg "űűűűűű" és persze "áááááá", na és a klasszikus "óóóó".
Egy csomó ruhámat kinőttem már, amibe az van írva, hogy 56. Anya a fél fiókot kipakolta és megy minden majd Lilinek, az uncsitesómnak. Remélem ő is majd jópofa foltokat tesz rá, és akkor az ő szülei is folyton átöltöztethetik Lilit.
Amúgy igyekszem megjegyezni mindent, amit hallok, pl tudom, hogy a gázolaj hordónkénti ára esett, mert túlkínálat van a piacon, és emiatt az olajkitermelők csökkenteni fogják a kitermelést, és azt is tudom, hogy jön az ősz, és azt is, hogy minek a rövidítése a VOIP. Most csodálkoztok, igaz? Pedig csak annyi a titkom, hogy evés közben néha a gazdasági rádiót hallgatom, hehe.
Még azt muszáj elmondanom, hogy irtó jó kis buborékokat tudok ám fújkálni, csak azt utálom, mikor a sok nyálam visszafolyik a torkomra. A doktornéni szerint készül az ínyem a fogzásra, az nemtommi, de nem hangzik valami jól. Ja, és azt is mondta a doktornéni, hogy lepedékes a nyelvem, írt fel ecsetelőt rá, hát elég felháborító, hogy csak így pikk-pakk kijelent dolgokat, mikor tudja, hogy én még nem tudok fogat mosni, és folyton visszabukom a sok tejet, amit befalok, naná, hogy lepedékes a nyelvem. Szerencséje, hogy az ecsetelőnek szuper íze van, különben petíciót nyújtanék be a rendelőbe.
Nagy vigyor nektek!