Annyira boldog vagyok! Rájöttem ugyanis, hogy hogyan haladhatok összevissza, körbe-körbe a szobában. Igaz, egyelőre csak hátrafelé tudok menni, meg a hasamon körbe, de már így is meg tudom közelíteni a kedvenc ásványvizes palackomat, a szemetest és a fotel melleti réseket. Igy hátrafelé legalább nem áll fenn az a veszély, hogy valamitől megijedek és megtorpanok. Ha meg a kezembe akad egy játék, akkor azt tudom magammal hurcolni egy darabig. A tegnap estémet és a ma reggelemet is hátrafelé kúszással töltöttem, annyira el voltam foglalva, hogy alig vettem észre, hogy mennyire elfáradtam, még szerencse, hogy ott voltak anyáék és letettek aludni.

Ez a kép még vasárnap készült, ahogy anyáék ágyában gyakorlok:


Itt pedig a járókában tolatok:

Mindenki azt mondja, hogy milyen szokatlanul meleg van. Hát nem is tudom. Ha meleg van, akkor miért kell kabátot és sapkát venni, amikor kimegyünk? Az igaz, hogy a kesztyűt mostanában megúszom. Tegnap délután anya megint a hasán vitt sétálni, jött velünk a Rézi is, és hogy anya ne unatkozzon, arab népdalokat énekeltem egész úton. Anya meg nevetgélt, a legjobban az tetszett neki, amikor a felső szólamot dudorásztam. Este végre hazajött apa is, pont megfürödtünk, mire hazaért, és akkor nagyon örültem neki, sőt éjjel jó sokat balhéztam, hogy sokszor bejöjjön hozzám.

Kezdem megszokni az új ízeket, amiket eszem, kedvencem az alma és a zokni, de a vaníliás pépet is elmajszolom szívesen. Most, hogy már tudok kúszni, továbbfejlődhetek, és nem kell kizárólag kútmentésre specializálódnom. Ezentúl barlangokból is fogok tudni menteni, és itt külön előny, hogy hátrafelé kúszok, hiszen mindig szemmel tarthatom a kijáratot, nem tévedek majd el.