Hatyahatyahatya, tetetetete és tátiti.

Viszont beteg vagyok sajnos, de ez csak annyit jelent, hogy anyáék mindenfélét dugdosnak az orromba és már legalább hat sétát kihagytunk. Remélem ma végre nem csak a gangra tol ki anya, szerintem már nem mer ezzel próbálkozni, mert tegnap megmondtam neki, hogy engem ezzel nem tud átverni, és inkább nem is aludtam délben egyáltalán. Nem is baj, így legalább volt időm az új játszószőnyegemen furkázni ide-oda, meg végre nyugodtan gyakorolhattam a hátról hasra fordulást. A legmókásabb a pelenkázón forogni, mert akkor anya eléggé leizzad, mire bepelenkáz, nem is beszélve az öltözködésről.

Mostanában korán kelő lettem, hetente többször is felkelek fél 6 körül, hogy tudjak a cumimra vadászni az ágyamban négykézláb. Anyáék ezt nem díjazzák nagyon, mindenféle trükkel megpróbálnak visszaaltatni. Jó lenne, ha sikerülne nekik néha, mert így nagyon hamar elfáradok reggel.

Ha anyáék épp nem dugdosnak az orromba semmit, akkor nem is ordítok, sőt nagyon sokat mosolygok és nevetgélek velük. Mondtam anyának, hogy tegyen fel friss fényképeket, de csak hebegett-habogott arról, hogy nem találja a CF kártyát, szóval a fotókra még kicsit várnotok kell.

Anyáék mostanában folyton valami bécsnek a térképét nézegetik és sóhajtoznak, hogy még mennyi mindent el kell intézni. Remélem a bécs az egy új játék és majd ha mindent elintéztek, akkor játszunk vele sokat.