A hétvégén megint egy csomóan jöttek el meglátogatni engem, itt volt az unokatesóm a szüleivel, meg a nagyszüleim is, nem unatkoztam. A Lili most ébren volt, és azt hiszem egész jól érezte magát addig, amíg az etetőszékem szíjával jól orron nem suhintottam, mert onnantól kezdve sírt, és csak az apukája hasán nyugodott meg. Ezúton is elnézést kérek Lili, még nem tudok mindig parancsolni a kezemnek, mikor hadonászni kezdek, remélem az orrod már nem fáj.
Vasárnap olyan messzire utaztunk, amilyen messze még sose voltam, csipogott a km-számlálóm, hogy ez most rekord, oda kéne figyelni. Mogyoródra mentünk, a Szentjakab parkfaluba, ott laknak anyáék barátai, akiknek van egy több, mint két éves kislányuk, a Dóri. El tudjátok képzelni, hogy mennyire öreg már a Dóri! Jár, sőt motorozik is, beszél, és napközben már csak egyszer alszik. És tudta a nevemet is! Elmentünk együtt egy játszótérre, ahol életemben először hintáztam, tetszett, bár egyszer anya túl nagyot lendített, hát azt hittem elszállok az égbe, de végül megmaradtam. Dóritól megtanultam halandzsázni, és ott náluk gyakoroltam be a halálhörgés nevű új hangomat is. Fütyülni már jó pár napja tudok, mikor felállok, és nagyon örülök, akkor szoktam fütyülni. Úgy kell, hogy csücsörítesz, és fújod a levegőt, meg szívod a levegőt. Mind a két irányban fütyül a szád, próbáld csak ki. Muszáj volt megtanulnom fütyülni, mert a Rézi erre hallgat csak igazán, amikor sétálunk.
Milyen szép idő volt ma! Anyával meg a Rézivel ki is mentünk a Margit-szigetre, a Rézi megint futott, amíg a földig nem ért a nyelve, én meg néztem kicsit mikor már felébredtem. Hazafelé anya alig akart menetirányban tolni, pedig én mindent látni akartam volna, így muszáj volt kihajolnom a kocsiból, hogy valamit is lássak. Aztán a híd végén végre megjött az esze, így még az utcánkat rendesen le tudtam ellenőrizni.
A lakásban kisebb-nagyobb kupacok gyülekeznek, mindig ha elérek egyhez, akkor anya sipákolva szalad, hogy ne pakoljam szét, pedig én csak segíteni akarok. Azt mondogatják, hogy mindjárt megyünk Bécsbe, és ott szép nagy parkok lesznek, és majd ha jó idő lesz, ott mászkálhatok össze-vissza. Hát, én el se tudom képzelni, hogy lehet nagyobb park, mint amibe a szigeten járunk, és remélem azért az utazás nem lesz hosszabb, mint most vasárnap a mogyoródi út, mert azért nem akarom az egész napot az ülésben tölteni.
Még jövök, ne aggódjatok.