Anyáékkal vicces helyre mentünk ma. Olyan volt, mintha sok étkezőt összeraktak volna egy nagy terembe, és volt egy óriási konyha is, meg ünneplőbe öltözött emberek, akik sorra járták az asztalokat, asszem ők a cincérek vagy valami ilyesmi. De a legviccesebb az volt, hogy nem volt már tiszta kanaluk és ezért mindenkinek két pici fa rudacskával kellett ennie. Anyáék egész ügyesek voltak, de szerencsére nekem hoztak cumisüveget. Annyira jól éreztem magam, hogy evés közben tele is raktam a pelenkát, és apa az egyik asztalon tett tisztába, hát képzelhetitek milyen furán éreztem magam. Ja, és volt ott egy csomó játék, de nem olyanok mint otthon. A babakocsimban üldögélve megrágcsáltam a lábzsák szélét, a takarómat és egy tálkának a tetejét. Ez utóbbit végül jól le is hajítottam a földre mikor meguntam, de rögtön ott termett egy cincér, felvette és elvitte. A babakocsiban most be is kötöttek anyáék, valahogy abba is szereztek ilyen csatot, mert ezt eddig nem láttam, de most már olyan sajtkukac vagyok anya szerint, hogy nem mernek csak úgy otthagyni üldögélni magamban.

Már majdnem meggyógyultam, ma csak kétszer dugtak az orromba olyan hangos valamit, amitől ordítanom kell. Anya ettől függetlenül sokat ráncolja a homlokát mostanában, egy könyvet lapozgat, aminek egy baba van az elején, és azt hajtogatja, hogy "változik a napirend" meg "alvás" meg ilyenek. Szerintem anya túl sokat aggódik, bár persze ráférne már egy napirend, mert mindig össze-vissza kapkod, sose tudja egyben kivasalni a tiszta ruhákat, meg van, hogy én kettőt is járókázok, mire kiporszívóz. Na igen, és aludhatna is többet, mindig olyan karikásak a szemei. Majd holnap beszélek vele. Ezt fogom mondani: "Hej" és "Tetete"

Már annyit vagyok négykézláb, hogy teljesen pirosak lesznek estére a térdeim, és néha sikerül kinyújtanom az egyik lábamat ilyenkor oldalra, és a fenekemet meg lerakom, de a kezemmel még támasztanom kell magam. Ilyenkor általában el is keseredek, ha nem tudok visszamenni négykézlábra, mert akkor nem tudok mozdulni, vagy maximum jól arcra esek.

Nagyon sokat kacagok, Hukó - anya barátnője, aki most nagyon messze lakik - szerint úgy, mint egy igazi játékbaba. Majd lesznek fotók is, de ez ügyben is még beszélnem kell anyával ("Hej!").